Csanád vármegye: a történelmi Magyarország Csongrád, Békés, Arad, Torontál vármegyék által határolt része. - Ter-e 1714 km². Fő folyója a Maros. Székhelye Makó. - Kialakulásakor az Alföldön a Maros mindkét oldalán Arad vm-től a Tiszáig terjedt. 1000 k. e ter. Szörényig az Ajtony nemzetségé, közp-ja Marosvár, ahová a nemzetségfő bizánci szert. bazilitákat telepített. A Maroson és a Tiszán a kir. sószállítást Ajtony vámszedéssel akadályozta, ezért Szt István az unokaöccsét, Doboka fia →Csanádot küldte ellene, aki Ajtonyt megölte, várát és földjét elfoglalta. A várat, s az azt körülvevő nemzetségi szállásterületet róla nevezték el. Szt István 1030: ppséget létesített. 1043: Csanádon Aba Sámuel ogy-t tartott, 1044. IV: 50 lázadó urat megöletett. 1240-1340: a 144 ismert birtok közül 59 a Csanád nembélieké. Szt Gellért ~t a csanádi és a maroselvi esp. ker-re (Marostól D-re és É-ra) osztotta. 1241-42: a tatárdúláskor a falvak 4/5-e elpusztult, ezt 1280: és 1282: a kunok betörései tetézték, akik a Hód tavi vereségük után vonultak ki az orsz-ból. A pápai tizedjegyzék 1333-35: a kb. 5500 km² ter-en a 2 espség 37 pléb-jának adóját közli. ~nek ekkor 144 faluja lehetett, lakossága a hely- és személynevek szerint magyar. A 15. sz. végén ~ben 3 kastély, 9 mezőváros, 202 helység és 232 főbb birtokos ismert. Egyh. birtokosai: a csanádi pp. (Csanád városában, Szentmiklós és Latorján vidékén 5 faluban), a budai kápt. (Temerkény és 13 falu részben), az aradi és a csanádi társaskápt. (kisebb földek). - ~t 1514: Dózsa seregei nagylaki győzelmük után dúlták, V. 28: uo. kivégeztette Csáky Miklós csanádi pp-öt. Mohács után a törökök végigrabolták. 1541 u. az Erdélyi fejedséghez csatolták, váraiban Petrovics Péter rác katonái szolgáltak. 1551: a csanádi, 1552: a nagylaki várat bevéve a törökök egész ~t meghódoltatták, de 1564: a m. kincstár 1674,5 portát adóztatott. A →tizenötéves háború során néptelenedett és pusztult el ~ kk. településrendszere. A →Csongrád vármegyével egyesített ~ a 17. sz: mint csanádi szandzsák a váradi pasalikhoz tartozott. 1640: Ali, a szandzsák alajbége a Mezőhegyes környéki pusztákra 24 rác falut, 1665: Köprüli Mohamed nagyvezír Nagylakra 100 rác és rumén családfőt telepített. 1699. I. 26: a karlócai béke a Marost magyar-török határrá tette. Bár III. Károly az 1715. évi ogy-en (92. tc.) elfogadta, hogy a töröktől visszafoglalt részeket az érintett vm-k kapják vissza, az udvar a horváto-i és szlavóniai példa alapján megszervezte a katonai igazgatás alá rendelt tiszai és marosi határőrvidéket. Ezért az újra alakuló ~ korábbi ter-ének csak a Marostól É-ra fekvő részeivel rendelkezhetett. A vm. többször kérte joghatóságának korábbi ter-ére kiterjesztését, de csak részben teljesítették kérését. 1750: a Marosi határőrvidék föloszlatása után csak Csanád, Sajtény és Nagylak került ~hez, a többi részen Temes és Torontál vm-k osztoztak. Az új ~hez kezdetben csak Makó, Battonya, Földeák és Tornya tartozott, az 1. megyegyűlést csak 1730: tudták összehívni. A székhely a Marostól D-re fekvő és elpusztult (újra népesedése után 1779: Torontál vm-be átcsatolt szerb-ném.) Csanád helyett az egyre erősödő mezőváros, Makó lett. - A 42.000 holdas mezőhegyesi uradalomban II. József rendeletére Csekonics József ezr. méntelepet alapított. 1784-90: ~t a közig. reform Békés és Csongrád vm-vel egyesítette. A 19. sz: kincstári telepítéssel dohánykertész községeket alapítottak. Az önkényuralom 1850-54: hozzácsatolta a →Békés vármegyéhez tartozó, de azzal össze nem függő Tótkomlóst, →Arad vármegye Békés vm. és ~ közé nyúló falvait (Elek, Gyulavarsánd, Nagypél, Ottlaka, Sikló, Lökösháza puszta fele) és a ~be ékelődő pusztáit (Basarág, Pereg, Sionda). 1854-60: ~t Békés vm-vel egyesítették. Az alkotmányossággal helyreállított ~től az 1877:1. tc. Földvárt Békés vm-hez, az 1884:7. tc. Basarága és Sionda pusztákat Arad vm-ből ~hez csatolta. - 1919: 30 közs-e volt, közülük 5 több mint 2000, 6 kevesebb mint 1000 lakosú. - 16 r.k. egyhközs. a csanádi, 3 g.k. par. a nagyváradi, 2 filia a lugosi, 9 g.kel. egyhközs. az aradi egyhm., 6 ev. gyül. a bányai, 4 ref. a tiszántúli egyhker. része; az izr-knak 2 akv. ker-e volt. - Lakói 1787: 26.141, 1869: 94.568, 1880: 109.011, 1890: 130.575, 1900: 139.310, 1910: 108.621 m., 1013 ném., 17.133 szl., 14.046 rum., 3967 szerb; 76.075 r.k., 4438 g.k., 16.851 g.kel., 19.095 ev., 24.897 ref., 3335 izr., össz. 145.248 - Mo. 63 vm-je közül ~ ter-ileg az 58., népességileg a 49., népsűrűségét tekintve (1910: 85/km²) a 6. - 1899-1913: kivándorolt 3568 fő, visszavándorolt 901 fő, a végleges 2667 kivándorlót tekintve a vm-k között az 55. - A tanácsközt. rendszere 1919. III. 21-IV. 27: tartott, a komm. uralmat V-VI. 17: fr., 1920. III. 29: rum. megszállás követte, melyet állandó rekvirálás jellemzett. A torontáli részt már 1918: szerbek szállták meg. A vm. közig. valójában szünetelt. 1920. VI. 4: a →trianoni béke ~ből 1469 km²-t Mo-nak hagyott, Nagylakot (a kendergyár környéke kivételével), Sajtényt, Tornyát és a színmagyar Kisiratost Ro-hoz csatolta. Mivel Arad vm-ből 5 (eleki járás), Torontál vm-ből 9 község maradt Mo-é, az 1923:31. tc. Csonka-Arad és Csonka-Torontál vm-t Csanád, Arad, Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven Makó székhellyel összevonta. Járásai: battonyai, eleki, központi, mezőkovácsházi és torontáli. Ter-e 2003 km², lélekszáma 1920: 167.439, 1930: 174.318, 1941: 162.090 m., 7669 ném., 4285 szl., 1297 rum., 15 rut., 1738 szerb 179 cigány, 75 egyéb; 121.132 r.k., 1813 g.k., 7164 g.kel., 17.024 ev., 26.686 ref., 40 unit., 322 bapt., 2908 izr., 302 egyéb, össz. 177.391. - 1944. IX. 27: a szovjet csapatok elfoglalták. 1945. I: a trianoni határok visszaállítása után nevét ~re változtatták. 1946. I. 1: az eleki járást megszüntették. 1950. I. 1: a →tanácsrendszer bevezetésekor a makói és torontáli járást az újonnan szervezett →Csongrád megyéhez, a battonyai és mezőkovácsházi járást →Békés megyéhez csatolták, s ezzel ~ nevét tört. névvé tették. 88

Csánki I:688. - Borovszky Samu: ~ tört. 1715-ig. 1-2. köt. Bp., 1896-97. - Edelényi 1928:669. - ~ 10 évvel Trianon után Összeáll. Vermes Ernő. H.n., 1929. - Györffy I:835. - ~ Levéltára 1710-1850. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1984.